Minden tea

Minden, ami tea.

Egy kis magyar teatörténelem

children_tea_party_mod.jpg

Teázó aprónép (Kép forrása: debyclark.blogspot.hu)

1. A tea mint gyógyszer

Magyarországon a teáról az első említést herbatea formájában találjuk, 1701-ben. A tea forgalmazói ebben az időben a patikusok voltak, és elsősorban gyógyszerként árusították. Fogyasztói pedig a főnemesség és a gazdag polgárság tagjai közül kerültek ki. Ugyan a hazánkba kerülő tea pontos származása, importőre nem ismert, a thé, thee, te, théé, théa korabeli kifejezések alapján a legtöbb szakirodalom arra a következtetésre jut, hogy Hollandiából – Németországon keresztül – érkezett és minden valószínűség szerint kínai teáról volt szó.

2. Orosz karavántea

1754-ben Mária Terézia vámrendelete tovább csökkentette az amúgy is elég minimális teaimportot, majd 1806-ban további gondokat okozott, hogy Napóleon bezáratta Európa kikötőit. Ekkor kapott meghatározó szerepet az Oroszországon keresztül érkező karavántea. Míg Hollandiába, Angliába tengeren jutott el a kínai tea, addig Oroszországba szárazföldön, és utóbbinak jobb maradt a minősége az igen hosszú út ellenére. Így az orosz tea, vagy karavántea a blokád után is versenytársa maradt a tengeren szállított teának.

csesze_tea.jpg

Rózsás porcelán csésze, benne orosz karaván tea. (Fotó: MsTea)

3. Teázó polgárság

A 19. század elejétől már nem elsősorban gyógyszerként tekintettek a teára, hiszen ekkor a délutáni teázás és a teaestélyek általános közkedveltségnek örvendtek, bár továbbra is csak a módosabb polgárság amúgy sem széles rétege engedhette meg magának. Azonban a polgárság köreiben sokan elítélték a tea-, kávé- és csokoládéfogyasztást, mondván idegen szokást majmolnak ezzel. De sokan favorizálták a párizsi divatot, így a teázás is egyre népszerűbb lett. A nőknek különösen nagy volt a szerepe a teafogyasztás meghonosodásában. Teáztak a nemzet erősebbik nemhez tartozó nagyjai közül is szép számmal: például Petőfi, Jókai, Görgey Artúr (aki sóval ízesítette a teáját), valamint Széchenyi István is.

4. Teaházak és cukrászdák

Ugyan a teázás népszerűvé vált, olyannyira sosem terjedt el hazánkban, mint például Angliában. Angol mintára 1870-ben nyílt teaház is Pesten, a Váci utca sarkán, de egy év múlva bezárt. Sok utódja akadt, de a teaház mint forma nem vált maradandóan sikeressé. Ezzel ellentétben a híres cukrászdák, mint a budai várban működő Ruszwurm, a debreceni Caderas, a nagyváradi Finy, a pécsi Caflish, a miskolci Rotárius egyaránt sokat tettek a teázás népszerűsítéséért.

ceylon_tea.jpg

Ceylon fekete tea antik teaszedő kanálban. (Fotó: MsTea)

5. Hol lehet teát kapni?

A 19. század közepén már viszonylag nagy volt a kereslet a tea iránt, így teát már nem csak a bécsi kereskedők pesti lerakataiban lehetett kapni, hanem fűszerüzletekben, drogériákban, porcelánüzletekben, bazárokban, divatáru üzletekben, valamint bevett gyakorlat volt a hirdetés útján való értékesítés (utánvéttel, házhoz szállítva). A kínálat elég széles volt, és a kereskedők színes prospektusokon kínálták portékáikat, amelyekben a teákról részletes leírást adtak, és teakészítési recepteket is közöltek. A tea magyarországi termesztésével is próbálkoztak vállalkozó szelleműek, úgy gondolom, nem véletlen, hogy nem sokat hallottunk róluk…

6. 20. századi hatások

A 20. században egyre szélesebb rétegek igényelték a teát, de felgyorsult életritmusukhoz és szerényebb költségvetésükhöz mérten, a porcelán kannák helyét átvette a fém, és a tea maga is tömegtermelésben készült. A II. világháború alatt és után a teabehozatal visszaesett, emiatt élénkült a feketepiac forgalma, valamint a pótszerek iránti kereslet (mint pl. a gyógynövényekből kevert, ún. „magyar tea”, valamint az ízesített, színezett szederlevélből készülő „Planta tea”). A szocializmus idején érvényesülő szovjet hatás még ma is érezteti hatását: sokan átvették a tea citrommal (citrompótlóval) és cukorral való ízesítésének szokását. A magyar teapiac nem egyetlen, de felettébb szemet szúró érdekessége az, hogy nálunk a teaszezon szeptembertől kb. áprilisig tart.

Forrás:
Kiss Mariann – Teakalauz. A tea kultúrtörténete. HVG Kiadó Zrt.: Budapest, 2007. (77-85. o.)
S. Nagy Anikó – A tea kultúrtörténete. Pallas Stúdió: Budapest, 2002. (51-58. o.)
Teázóknak való – szerk. Dr. Horváth István. Mezőgazdasági Kiadó: Budapest, 1985. (74-95. o.)

A Terebess Teakult oldala is bőven szolgál információval a magyar tea történetéről S. Nagy Anikó tollából a magyar teát érintő linkeken.

Jó teázást!
MsTea

Szólj hozzá!