Chasen (Fotó: MsTea)
Érdekel Japán? És a japán teaművészet? Akkor itt a lehetőség, hogy tanulj róla, mivel a Magyarországi Japán Teaegyesület kezdő teakurzust indít! A résztvevők autentikus környezetben, kis létszámú csoportokban, Japánban tanult művészek irányításával sajátíthatják el a japán teaművészet alapmozdulatait, ismerkedhetnek meg többek között a művészet elméleti hátterével, filozófia rendszerével.
Következzen Jadzia beszámolója kedvcsinálóként, aki már elvégezte a kezdő kurzust, most kezdi középhaladó tanfolyamot!
„Ha nekem akár csak fél évvel ezelőtt is azt mondja valaki, hogy japán teaművészetet fogok tanulni, bizonyosan kiröhögöm. Japán teaművészetet? Itt, Magyarországon? Hiszen még Japánban sem közismert! Ugyan már… Persze, ha lenne mennék, mert nagyon érdekel mind a tea, mind a Távol-Kelet; de ahhoz minimum Japánba kellene utaznom, ami jelen kereteimet elnézve esélytelen – gondoltam én.Kellőképp megrökönyödtem tehát, amikor a Hanami Teaház oldalán a Magyarországi Japán Tea Egyesület hirdetésére bukkantam. Ilyen van? Itt?! Azonnal küldtem a jelentkezési lapot – “ha kell, egy hónapig zsemlén élek” felkiáltással.
Chashaku (Fotó: MsTea)
Ama naiv elképzeléseimtől, miszerint ez egy három kurzusos tanfolyamon megtanulható teakészítési forma lesz, ami aztán megy, mint a biciklizés, már a bemutató előadáson búcsút vettem. Hogy mi mindent is kell tudnia a teaművésznek a tea elkészítésének fortélyai mellett, könyvtárakat tölthetne meg – zen filozófia, kalligráfia, virág-és kertrendezés, a különféle fém-, fa-, textil-, bambusz- és kerámiaeszközök elkészítése, kimonók ismerete, maga a teaház felépítése, édességek készítése, stb. – annak idején, amikor a különféle tevékenységeket besorolták Japánban, a Tea Útját egy kategóriába sem bírták bepasszírozni; külön művészeti ág lett.
Magát a teát még nem is említettem! No igen, a tea – ők nem szálas teával foglalkoznak (bár a senchának is megvan a maga szertartása), hanem a zöld teák legdrágább, legmagasabb minőségű formájával: a finom, smaragd porrá őrölt macchával. (Nem, ez nem azonos azzal, amikor valaki ledarálja a sencháját, ahogy azt a neten olvasni olykor…) Ezt a finom port vegyítik vízzel, és a vendég ezt issza meg.
Matcha készül (Fotó: MsTea)
Ezzel elérkeztünk ahhoz, aki mindebben a legfontosabb: a vendéghez. Ő az, akiért a teaművész hónapokig készül, tervez, szervez, a tea-összejövetel érte van; neki üzen minden mozzanat. Ha rosszul érzi magát, akkor az a teaművész kudarca – legyenek bármilyen pontosak is a mozdulatok, bármely aprólékosan kidolgozott is minden részlet.A vendég nem hibázhat – de azért vannak dolgok, melyeket illik tudni, ha az ember meghívást kap egy teázásra. Nem mindegy, kinek hogyan hajlunk meg, az sem, mikor, és az sem, hogyan mozgunk egy tatamis térben. Seiza-ülés. Egy japánnak persze ez valószínűleg nem annyira új; de mi több órát töltöttünk ezek megtanulásával. A vendégnek legalább érintőlegesen ismernie kell a teakészítéshez használatos eszközöket – mi micsoda és mire való – , no és vannak saját eszközei is. (Sose hagyd el a legyeződ!) Ha mindezen túljutottunk, jönnek csak a tea elfogyasztásának szabályai. Ezek nyugatiként elsőre furcsának és idegennek tűnhetnek, de mindennek logikus oka van, semmi nem történik “csak úgy”.
Nem tudnék kiválasztani egyetlen dolgot, amely a “legérdekesebb” címre pályázhatna. Minden óra újabb és újabb rácsodálkozást hozott. Meglátni az egyszerű tárgyak mögött a kézműves mester hihetetlen tudását, megérteni egy szabálytalan Raku-csésze tökéletességét… Pedig a tea elkészítéséig még el sem jutottunk – az már nem tartozik a kezdő kurzus anyagába. Mégis, már most elmondhatom, hogy olyan élményekkel, felismerésekkel lettem gazdagabb, amelyek önmagukban megérték volna – ha soha nem veszek a kezembe chasent, akkor is.
Matcha készül (Fotó: MsTea)
Pár hét eltelt már az első óra óta, amikor nem várt “mellékhatásra” lettem figyelmes. Gyakorlás közben folyamatosan figyelnünk kell egymásra. Mielőtt megeszem az édességet, vagy megiszom a teát, szomszédaimhoz kell csatlakoznom vagy elnézést kérnem tőlük – aszerint, hogy előttük vagy utánuk eszem, iszom-e. Ha közlekedem valamerre, úgy kell tegyem, hogy ne zavarjak, ne akadályozzak senkit. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ez az intenzív figyelem rövid ideig kitart még azután is, hogy kiléptem a kapun – a zsúfolt megállóban, a BKV-n, hazafelé az utcán – másnap reggel a munkahelyen. Mindig egy kicsit tovább. Most már tudatosan törekszem a fenntartására – egy szép napon talán sikerülni is fog. 😉
Mindenkinek jó szívvel ajánlom a tanfolyamot – de arra készüljetek, hogy annyit veszünk ki, amennyit beleadunk. Tanulhat az ember bármenyit, halmozhat fel könyvtárnyi ismeretet is magában, az élettelen adattömeg marad mindaddig, amíg önmagát is bele nem teszi abba, amit tesz. A Tea Útját nem lehet szív nélkül járni.” /Jadzia/
(Szöveg: Jadzia; fotó: MsTea)
További részletek az Urasenke Teaművészet oldalán!
Jó teázást! MsTea
Vendégposzt #2: Café Cinnamon zöld teás, fehér csoki mousse-os tortája 
Egy teáskanál?
Szólj hozzá!