Minden tea

Pontosan 8 éve ilyenkor jött a belső indíttatás, hogy a teáról írjak és ezt másokkal is megosszam. S hogy írjak, olvastam, egyre többet teás témában. Először a magyar nyelvű teás könyveket bújtam, aztán leginkább az angol nyelvűeket. Németül nem sok olyan írás van a teáról, ami nincs meg angolul, no meg az angolok inkább teás nemzet, bár a kelet-frízek jócskán emelik Németország helyét a teafogyasztási világranglistán. Arról, hogy Magyarország viszonylag hátul kullog a listán ne is beszéljünk, én mindenképp azon dolgozom, hogy ez javuljon. Egyszer azt is felírom, hogy személy szerint hány kiló teát fogyasztok el évente.

Szóval 8 éve indítottam a Tealevelek blogot, amit egyszercsak a Minden tea oldalamra költöztettem, s ezzel járt egy kis arculatváltás is, de a lényeg ugyanaz: a tea. Versenybe is szálltam a Goldenblogon, 2010-ben harmadik helyezést értem el Gasztro kategóriában, 2011-ben pedig a Gasztro kategória szakmai zsűrije beválasztotta a blogot a TOP 11-be (azért 11, mert egy blognál holtverseny alakult ki). Ezek mind nagyon jól estek, bár érdekes módon volt egy olyan hozzászólás is, hogy mit keres egy teás blog a gasztro kategóriában – erre csak azt tudnám mondani, hogy akkor próbáljunk meg nem inni semmit evés után. Aztán utána mondjuk meg, hogy az ivás (víz, tea, kávé, bor, stb.) hozzátartozik-e az evéshez… De azért tettem egy javaslatot, hogy lehetne külön teás kategóriát is indítani a Goldenblogon 🙂 Nem lenne túl széles a mezőny, bár örömmel látom, hogy a teás blogok száma is növekszik.

2010-ben Pécs lett Európa Kulturális fővárosa, és ennek keretében érkezett a városba egy japán küldöttség Uji-ból, ami híres teatermő régió, és japán teaszertartás bemutatót tartottak, ami után meg lehetett kóstolni a matchát, a szertartáshoz használt nagyon jó minőségű, porrá őrölt zöld teát. Az élmény annyira meghatározó volt, hogy elkezdtem érdeklődni a japán teák, a japán teaszertartás iránt. Meg a könyvből való ismeretszerzés után jó ötletnek tűnt keresni egy teamestert, akitől lehet tanulni. Így akadtam rá az Urasenke Magyarországi Japán Tea Egyesületre, és 2011 tavaszán elkezdtem japán teaművészetet tanulni Palotás Gábor és Rajzó-Kontor Kornélia vezetésével, ők lettek a mestereim.

Elvégeztem a kezdő, a középhaladó és a haladó japán teaművészeti kurzust, és 2014-ben csoportunk több tagjával együtt megkaptam a hivatalos tanulói engedélyt Kiotóból, Sen Soshitsu XVI, Zabosai Oiemoto-tól, az Urasenke XVI. generációs nagymestertétől, amely hatalmas megtiszteltetés számomra. Mióta fent említett Japánban tanult mestereim vezetnek az úton, egyre inkább látom, hogy a teáról való tanulnivalóm végtelen, ahogy maga a tea is annak tűnik. Több ezer éve emeli a hangulatunkat, frissíti fel testünket, lelkünket. Tanulok figyelni, befelé, kifelé, és minél többet tudok, annál inkább érzem, hogy még mennyi mindent kell tanulnom. Így folytatom az utam a Tea Útján. Köszönöm, ha velem tartasz!

Érdekességként mondom el, hogy az Urasenke szintúgy november 19-én emlékezik meg Sen Rikyu harmadik generációs leszármazottjáról, Gempaku Sotan-ról (1578-1658), akinek nagy szerepe volt a japán teaművészet fennmaradásában. Úgy vélte, hogy a teaművészet (chado, chanoyu) és a zen buddhizmus lényege ugyanaz.

“Drinking tea
I tasted the seven seas”
– Shinkichi Takahashi (1901-1987)

Jó teázást! MsTea

Kapcsolódó cikkek:

• Goldenblog 2011
• Goldenblog 2010
• Japán teaszertartás bemutató & kóstoló -Uji
• Urasenke Magyarországi Japán Tea Egyesület
• Urasenke Chado Tradition
• Gempaku Sotan