Minden tea

A Teázzunk a világ körül! rovat előző cikkében a török teatermesztés történetét tekintettük át, valamint a világranglistán betöltött előkelő helyüket mind teatermelés, mind teafogyasztás szempontjából. Most pedig jöjjön a várva-várt kóstoló Kántor Zita személyes élménybeszámolójával fűszerezve!

Hogyan készül a török tea?

Egy kétrészes, egymásra helyezhető teáskanna-szettben, amit úgy hívnak: çaydanlik. Az alsó, nagyobb kannában vizet forralnak, míg a ráhelyezett felső, kisebb kannában van a tea, amihez először nem adnak vizet, csak gőzölik az alsó kanna felett. Aztán amikor az alsó kannában forr a víz, akkor a forrásban lévő vízből valamennyit átöntenek a felső kannába, a tealevelekre. Aztán az alsó kannába még tesznek vizet, és közben a felsőben áznak a tealevelek. Majd amikor ismét forr az alsóban a víz, akkor van kész a tea. A felső kannában gyakorlatilag egy teasűrítmény, teaeszencia készül, amiből mindenki ízlés szerint tölt a poharába, majd felönti a szerinte megfelelő mennyiségű forró vízzel az alsó kannából. Ennek megfelelően általában kétféle módon szokás inni: erősen/ sötéten (koyu) vagy gyengén/ világosan (açık). Ez a teakészítési mód nagyon hasonlít az oroszok szamovárban készülő teájához, amely szintén két részből áll: az alsó részben a víz forr a teához, a szamovárra helyezett kis teáskannában pedig a teasűrítmény, amelyet aztán forró vízzel öntenek fel.

Hogyan, miből isszák a törökök a teát?

Kis űrtartalmú, kb. 1 dl-es, vékony falú, tulipán alakú üvegpoharakból, amelyeknek nincs fülük. Alattuk egy csészealj van, ami lehet porcelánból, vagy üvegből. Általában cukrot (és teáskanalat) is kínálnak a teához, vagy már eleve benne van mind a cukor, mind a kanál. A lehető legforróbban tálalják, és még melegen illik elfogyasztani, apró kortyonként, de mégsem kapkodva, mert náluk a teázás közben nincs kapkodás. Teázás közben van idő beszélgetni, megismerni egymást. A teát egyébként akkor tekintik jónak, ha szép vörös színe van, tiszta, nem zavaros, és lehetőleg buborékmentes. A tea a barátság, vendégszeretet jelképe, feltétlenül illik elfogadni. Ha pedig már tényleg nem kérünk több pohárral, akkor a kanalunkat tegyük keresztbe a pohár tetején.

Török teát főztem!

A fenti fotóhoz a Müllerben sikerült beszereznem a poharat (345.- Ft/db) és a csészealjat (315.- Ft/db), egyébiránt Németországban készültek, ahol szép számmal élnek törökök. A vékony falú pohárka kellemesen illeszkedik a kézbe, persze, amikor forró tea van benne, akkor a pereménél lehet csak megfogni… A teát a japán ismerőseim hozták, ha jól tudom, Isztambulból. Semmi pontosabbat nem tudok sajnos magáról a teáról, csak azt, hogy török fekete tea, s mint olyan, egészen apróra darabolt levelek vannak benne, hogy jól ki tudjanak oldódni az ízek.

Az elkészítésével először a szokásos nyugati fekete tea készítési módon próbálkoztam: előmelegített eszközök, kb. 1-1,5 tk. Tea/ 2dl víz, 3-4 perc áztatás. De a színét nem találtam kellően vörösnek, és az íze sem győzött meg. De tudtam, hogy lesz ez a tea még jobb is ennél. Így hát megnéztem pár videót a Youtube-on, hogy hogyan is kell török teát készíteni, de mindegyikben használták a kétrészes kannát, ami nekem nincs. Sajnos nem találtam itthon olyan edény és teáskanna párost, ami nagyjából passzol egymásra. Így amennyire tudtam, más eszközökkel reprodukáltam a török teafőzést.

Először jó alaposan felmelegítettem mind a lábast és a teáskannát. A kis lábasban 1 dl vizet, és 1 evőkanál (nem írtam el) teát és egy kis kanál cukrot felforraltam, fedő alatt. Remek teaillat árasztotta el a konyhát. Közben a vízforralóban forraltam vizet a felöntéshez. A poharakat félig töltöttem a teaeszenciával, és felöntöttem forró vízzel. Meg kell mondjam, nagyon ízlett, nagyon finom, és frissítő lett! Csak ajánlani tudom! Kevésbé testes, mint egy Assam, nem sok benne a savasság, a tannin, illata virágos, de máshogy, mint mondjuk egy Darjeeling. Egész különleges aromájú! Erős tea, de mégsem kesernyés. Nagyon kellemes lett!

Következzen Kántor Zita élménybeszámolója, aki Isztambulban kóstolta a török teát:

Nekem nagyon ízlett a török tea, függetlenül attól, hogy hol kifejezetten erős, hol jóval gyengébb fekete teát szervíroztak. Sőt, volt, hogy a turistáknak szánt “special turkish tea”-vel, azaz a cukorsokkot okozó almateával “leptek meg“, annak ellenére, hogy nem azt rendeltem, de hát az is egy élmény… 🙂 Mondjuk én általában cukor nélkül iszom a teát, míg a legtöbb török – legalábbis megfigyeléseim szerint – cukrot is tesz bele, talán ezért is tűnt nekem akkorának a kontraszt…

Maga a teakultúra számomra viszonylag új volt, de nagyon megfogott. Érdekes volt látni, hogy milyen aktív közösségi életet élnek a törökök, és ehhez nekik nincs szükségük alkoholra, míg nekünk valahogy rögtön egy korsó sör, egy pohár bor, vagy egy koktél jelenik meg lelki szemeink előtt, ha arra gondolunk, hogy beülünk valahova barátokkal…

Ami személy szerint nekem, mint macskabolondnak még nagyon tetszett, az az, hogy akárhova ülsz le egy teára, mindig akad a közvetlen közeledben legalább 1 cica, hogy elgyönyörködhess benne: vagy a melletted lévő széken, vagy épp a teraszt keretező virágcserepek egyikében, de legrosszabb esetben csak kicsit messzebb: mondjuk a szomszéd kapualjban… 🙂 És ők ugyanolyan koherens részei a békés együttélésnek, mint a különböző vallású, kultúrájú és öltözködésű törökök, a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező turisták, vagy a sok madár és kóbor kutya. Mindenki mindenkivel szimbiózisban… Mint egy tökéletes teakeverék… 🙂

Kedves Zita! Köszönöm, hogy megosztottad velünk az élményeidet, nagyon érdekes volt általad bepillantást nyerni egy kicsit a török kultúra egy szegletébe!

Jó teázást! MsTea

Felhasznált irodalom:

• P. Aylangan. Tea in Turkey. In: Tea – A Magazine. Autumn 2004. (24. 10. 2014) – http://www.teainturkey.com/uploads/publication_teamag.pdf
• E. Cilengir. Turkey’s Tea Industry – The Long and Winding Road. T Ching (22. 10. 2014) – http://www.tching.com/2010/08/turkeys-tea-industry-the-long-and-winding-road/
• E. Geerts. Turkish Tea, an Offer You Can’t Refuse. Wittistanbul.com (28. 10. 2014) – http://www.wittistanbul.com/magazine/turkish-tea-an-offer-you-cant-refuse/
• Z. Gunaydin. Turkish Tea. Giverecipe.com (29. 10. 2014) – http://www.giverecipe.com/turkish-tea.html
• K. Karakoyun. How to Cook Turkish Tea. Istanbulonfood.com (29. 10. 2014) – http://istanbulonfood.com/how-to-cook-turkish-tea/
• M. A. Klasra, K. M. Khawar and M. Aasim. History of Tea Production and Marketing in Turkey. In: International Journal of Agriculture and Biology, Vol. 9. No. 3, 2007.
• About Turkey. RateTea.com (28. 10. 2014) – http://ratetea.com/region/turkey/7/
• List of Countries by Tea Consumption Per Capita. Wikipedia (30. 10. 2014) – http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_tea_consumption_per_capita
• Teázás. Törökország – egy másik világ magyar szemmel (22. 10. 2014) – https://tedeinturkey.wordpress.com/2011/01/21/teazas/
• Global Top 20 Tea Producing Countries. Statista.com (28. 10. 2014) – http://www.statista.com/statistics/279159/top-20-tea-producers-worldwide/
• Turkish tea. Turkish Cultural Foundation (22. 10. 2014) – http://www.turkishculture.org/culinary-arts/turkish-tea-53.htm
• Turkish tea. Wikipedia (28. 10. 2014.) – http://en.wikipedia.org/wiki/Turkish_tea